Összeroppant ízületi betegség. Alagút-szindrómák kezelése műtéttel
Link a beteg a hozzátartozóm oldalra Minden dik percben összeroppan egy csigolya Az Összeroppant ízületi betegség Betegek Magyarországi Egyesülete OBME és a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológia Társaság MOOT világnapi rendezvényén a csigolyatörésekről, az oszteoporózis ellátásában, kezelésében egyre nagyobb összeroppant ízületi betegség kapó új, Magyarországon is már hozzáférhető innovatív gyógyszeres és nem-gyógyszeres megoldásokról esett szó.
Az idősödő társadalomban, ahol a krónikus betegségek, így a csontritkulás egyre emelkedő előfordulásával kell számolnunk, a szakma, a tudomány a Csont és Ízület Évtizede alatt milyen eredményeket ért el a betegek kezelésében, életminőségük javításában. Néma járvány: kezdetben nincsenek összeroppant ízületi betegség Az oszteoporózis, maga a betegség, kezdetben néma, nincsenek tünetei, ugyanis a törés kialakulásáig a betegek általában nem tudnak róla, hogy csontritkulásuk van.
A következmények viszont a betegségben szenvedők millióinak életében nagyon is jól láthatók. Heihe ízületi kezelés nem ismerik fel őket, ezért aztán kezeletlenül is maradnak, tévesen izomhúzódás vagy arthritis következtében kialakuló hátfájásnak diagnosztizálják.
Hátfájás, csökkent testmagasság, gerincdeformitás A csigolyatörés tehát hátfájással jár; csökken a testmagasság, immobilitás mozgásképtelenség és gerinc-deformitás alakul ki.
Mindezek következtében romlik a légzésfunkció, nő a társbetegségek kialakulásának kockázata, nő az ágyhoz kötött napok száma, nagymértékben romlik az életminőség: nehezítetté válik a mindennapi aktivitás otthon és a munkahelyen egyaránt; depresszió léphet fel, károsodik az önértékelés.
A törés a testkép lerombolását eredményezheti és végső soron korai halálhoz is vezethet. Az első csigolyatörés után - még akkor is, ha azt nem is ismerik fel - a beteg ki van téve a további törések kockázatának. A csigolyatöréseknek három fontos jele van; ezeket nem szabad szem elől téveszteni: a testmagasság csökkenése.
